Nagy tervek vannak készülőben ismét. A kiállítás -reményeim szerint- újra szárnyalni fog. Megcélozzuk az ország nyugati felét, bevesszük magunkat a hűség városába. Vannak még a tarsolyban egyebek is, de majd szépen lassan csepegtetem őket.
Nagy tervek vannak készülőben ismét. A kiállítás -reményeim szerint- újra szárnyalni fog. Megcélozzuk az ország nyugati felét, bevesszük magunkat a hűség városába. Vannak még a tarsolyban egyebek is, de majd szépen lassan csepegtetem őket.
Ez az első bejegyzés, amit ebben a blogban írok, de remélhetőleg nem az utolsó. Sokat gondolkodtam azon, kell e nekem még egy blog. Minek? Tettem fel a kérdést magamban. Azért, hogy marhaságokat irkáljak, amiket nem mer az ember elmondani másnak? Pedig a blogolással sem veszíti el az ember a személyességet, sőt talán ugyan olyan marad.
No mindegy, azért megpróbálom. Ügyes bajos dolgaimmal fogom azokat traktálni, akik egyáltalán képesek lesznek elolvasni.
Hogy is kell zárni a kezdő sorokat?
Jó szórakozást!